Rókavári agárkölykök

Kicsi a bors, de naaagy fekete kutyát győz!

Avagy a bűnös mindig visszatér a tett helyszínére.

A képet köszönöm Andinak, Velúr és Borza ideiglenes befogadójának.

Te jó ég! Nekem is ennyi fogam lesz?

Na és akkor még egyszer, közösen... Vigyázz a ritmusra!

Vihar és társa Thíra.

A képet köszönöm Juditnak Vihar és BnadW ideiglenes befogadójának

Magyar vándor a la Velúr:

Fútópados edzés

Velúr jelentkezik:

Igazán nem akarok pletykálkodni, de a hülye Borza ma megint fürdött. De most nem úgy ám! Hanem Samu barátja oldalba huggyintotta! Én meg utána daloltam neki az "aranyesőaszépkutyára" című dalt. De ne mondjátok el neki, hogy kibújt belőlem a sztori, megígértem, hogy diszkrét leszek.

Amúgy ez valami családi szépségápolási recept lehet.
Ez itt Bese és az ő feje sem a liliomszagolgatástól sárga 

Az árulkodást köszönöm Andinak, Velúr és Borza ideiglenes befogadójánal.

Borza alszik. Cukiság bekapcsolva.

A képeket köszönöm Andinak, Velúr és Borza ideiglenes befogadójának.

Tudjátok, gyerekek, amikor Samu bácsi olyan kicsi volt, mint ti...

A képet és a szöveget köszönöm Andinak, Velúr és Borza ideiglenes befogadójának.

A hét az egyetemre járás jegyében kezdődött.

Na nem azért –  bár a Rókaváriak  tényleg a nagyon okos kiskutyák közé tartoznak- mert korengedménnyel és különleges státusszal felvették őket rögtön az egyetemre.

BandW még vasárnap lett beteg. Judit a pótmamája reggel hívott, hogy Bömbös nem eszik, minden érintésre, zajra sír. Bennem megállt az ütő, zajra sír, biztos görcsöl, tetanusz…

Rohantunk az állatorvostudományi egyetemre ahol nagy szeretettel és alapossággal nézték át tetőtől talpig.

A diagnózishoz látni kellene Bömböst. Egy szóval tudnám jellemezni: hosszú.

Hosszú az orra, hosszú a teste, hosszúak a lábai és még a farkincája is hosszú.

Ez a hirtelen nyúlás okozta a bajt. Ez meg egy rossz mozdulat elég volt, hogy a nyakában a csigolyák kicsit begyulladjanak. Nagy levegő kienged. Huh, megmarad a kutya. Speciális mozgásszervi betegségekre való gyógyszert kell szedni.

Aztán másnap reggel nagy levegő újra bent, Bömbi visít, mint akit nyúznak, mi rohanunk a klinikára. Röntgen. Semmi látható, az eddigi gyógyszerek mellé jön az antibiotikum is.

Mondhatom Bömbi jól szórakozott. Meg kellett nézni a mozgását, így jött-ment a rendelőbe, élvezte, hogy az asszisztenslányok és a hallgatók dédelgetik.

Mindenkit megnyugtatok, gyógyul, ma már csak akkor visít, ha az orra beleütközik valamibe.

Ma reggel Bese volt a soros.

Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a műtét és a rehabilitáció költségeihez, összegyűlt az összeg.

Továbbá szeretném megköszönni a Dr Németh Tibornak a sebészeti tanszék vezetőjének, a kollegáinak, és a röntgen teljes személyzetének azt a kedvességet, amivel Besét fogadták.

Kiskutyám, most nem volt olyan lelkes és csintalan, mint itthon. Újabb röntgenek készültek, szerintem lassan magától fekszik majd oldalára az asztalon, eddig ahányszor állatorvosnál járt, mindig ebben a pózban kötött ki a vizsgálatokhoz.

Köszöni szépen a vanilia ízű kontrasztanyag ízlik, különösen ha egy kis kutyatáppal keverik össze.

És azt a sok simogatást és dédelgetést is szereti amivel a röntgenben dolgozók elhalmozták, csak nehezményezte kissé, hogy az altatóanyaggal töltött fecskendővel nem engedték játszani.

Készült róla rengeteg fotó, nem csak a belsejéről, hanem a cuki külsejéről is, ahogy cuki az asztalon, cukin játszik a fecskendővel, cukin eszi a kontrasztanyagot, cukin veszi a levegőt...

Sajnos a fotókat nem én csináltam. Ha véletlenül valaki a fotókat készítők közül olvassa ezt a bejegyzést, nagyon megköszönnénk ha a képekből párat átküldene az egyesület  piliskutya@gmail.com  email címére.

Az újabb vizsgálatok is megerősítették a diagnózist, február 18-a után sor kerülhet a műtétre.

A szimatmunkára a felkészítést nem lehet elég korán elkezdeni

Velúr