A hét az egyetemre járás jegyében kezdődött.
Na nem azért – bár a Rókaváriak tényleg a nagyon okos kiskutyák közé tartoznak- mert korengedménnyel és különleges státusszal felvették őket rögtön az egyetemre.
BandW még vasárnap lett beteg. Judit a pótmamája reggel hívott, hogy Bömbös nem eszik, minden érintésre, zajra sír. Bennem megállt az ütő, zajra sír, biztos görcsöl, tetanusz…
Rohantunk az állatorvostudományi egyetemre ahol nagy szeretettel és alapossággal nézték át tetőtől talpig.
A diagnózishoz látni kellene Bömböst. Egy szóval tudnám jellemezni: hosszú.
Hosszú az orra, hosszú a teste, hosszúak a lábai és még a farkincája is hosszú.
Ez a hirtelen nyúlás okozta a bajt. Ez meg egy rossz mozdulat elég volt, hogy a nyakában a csigolyák kicsit begyulladjanak. Nagy levegő kienged. Huh, megmarad a kutya. Speciális mozgásszervi betegségekre való gyógyszert kell szedni.
Aztán másnap reggel nagy levegő újra bent, Bömbi visít, mint akit nyúznak, mi rohanunk a klinikára. Röntgen. Semmi látható, az eddigi gyógyszerek mellé jön az antibiotikum is.
Mondhatom Bömbi jól szórakozott. Meg kellett nézni a mozgását, így jött-ment a rendelőbe, élvezte, hogy az asszisztenslányok és a hallgatók dédelgetik.
Mindenkit megnyugtatok, gyógyul, ma már csak akkor visít, ha az orra beleütközik valamibe.
Ma reggel Bese volt a soros.
Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a műtét és a rehabilitáció költségeihez, összegyűlt az összeg.
Továbbá szeretném megköszönni a Dr Németh Tibornak a sebészeti tanszék vezetőjének, a kollegáinak, és a röntgen teljes személyzetének azt a kedvességet, amivel Besét fogadták.
Kiskutyám, most nem volt olyan lelkes és csintalan, mint itthon. Újabb röntgenek készültek, szerintem lassan magától fekszik majd oldalára az asztalon, eddig ahányszor állatorvosnál járt, mindig ebben a pózban kötött ki a vizsgálatokhoz.
Köszöni szépen a vanilia ízű kontrasztanyag ízlik, különösen ha egy kis kutyatáppal keverik össze.
És azt a sok simogatást és dédelgetést is szereti amivel a röntgenben dolgozók elhalmozták, csak nehezményezte kissé, hogy az altatóanyaggal töltött fecskendővel nem engedték játszani.
Készült róla rengeteg fotó, nem csak a belsejéről, hanem a cuki külsejéről is, ahogy cuki az asztalon, cukin játszik a fecskendővel, cukin eszi a kontrasztanyagot, cukin veszi a levegőt...
Sajnos a fotókat nem én csináltam. Ha véletlenül valaki a fotókat készítők közül olvassa ezt a bejegyzést, nagyon megköszönnénk ha a képekből párat átküldene az egyesület piliskutya@gmail.com email címére.
Az újabb vizsgálatok is megerősítették a diagnózist, február 18-a után sor kerülhet a műtétre.
